Németh István, írói nevén Németh István Péter Tapolcán született 1960-ban. Költő-irodalomtörténész, magyar nyelv és irodalom szakos előadó, könyvtáros tanár. Több, mint 50 kötete, 4 cd-je jelent meg.
„Nagy kedvvel néztem össze malmos-tavas-patakos verseimet az elmúlt húsz esztendőből,……. Vázsonytól Szigligetig fordultam a patakhoz és már nem keleplő malmaihoz. A hetvenes években még olajjal teli tartálykocsi is szaladt az Eger-patakba, akkor is kipusztultak a halak. (Borián György kollégámmal magam is segédkeztem olyan stúdiumban, amelyben a diákok folyó- és állóvizek tisztasági indexét állapították meg.) Ám verseket írok legfőképp, s mindig szerettem volna valami érvényes lírát képviselni vidékemen.
Egy irkányit küldök. Nem akartam Rab Zsuzsa malom-sirató verséből ezúttal mottót választani, irodalmias lett volna túlontúl. Élmény volt ma Diszelben Vörösváry Ákos vendégeként hallanom az Eger-patakról, amit egészen közelről figyelhettem diszeli tanítványaimmal rajz- és műalkotás-elemzés vagy éppen történelem óráimon. Kimentünk az Eger-patak partjára, félúton Hegyesd és Csobánc vára közé, hogy bizonnyal ott is voltak török-magyar párbajok a réteken, nem csupán a Balaton jegén :-)”
Anzix a völgyből
AD 2023
Rég volt. Még lánynak nézték anyámat, amikor
a kapolcsi könyvtár ajtaját zárta s igyekezett haza
hozzánk. A falutábla körül egy hatalmasat bukott
biciklijével, hogy máig azok a girbe-gurba küllők vakítnak
hunyt szemem héja alatt, míg hallom a hajdani doromboló
malmok muzsikáját vagy az Eger-patak pisztrángjainak
néma kórusát is – rájuk egy tartálykocsi összes olaja dől
majd az 1970-es években. Vadászlesek között szomjas
őzek jártak inni arra a híves vízre, amiben kimosta térde
sebét fiatal anyám, és azóta is jönnek és mennek
a vadászlesek között a Balatonig, s fölöttük irgalmas csapások
tengelye forgat tovább minden elhajló fényű messzi csillagot.
MALOM-VÖLGYI IRKA
(versek és gyűszűnyi dalok az Eger-patak közeléből)
Tapolca-Diszel
2003-2023
(részletek)
…………………………..
3
Csobánc váráig hullámol a patak partjától a pipacs,
Ezer török harcos vére a rögök
Közül felfröcsög.
Vigyázva járom a rétet Tóti s Gulács felé,
Virágzik a repce,
Arany haját bontotta valaha ki erre
Szépapám szerelme.
Fekete kökörcsin nagyanyám ruhaselyme.
Rét füve pillád, rajtad margaréta a gomb
És a virágban, mit kezed koszorúba font,
Meg-megsimálja a szél apámnak szeme kékjét –
A Balatont.
………………………..
9
A diszeli füzek alatt
nézem hogy szalad a patak
S Balatonból följött halak
siratoznak malomfalat
Csak azt mert a malomkerék
elkorhadott sej igen rég
Pedig ha itt forogna még
ég s víz volna egyforma kék
Amire már jő az alkony
folyton fűzről hullt könny arcom
Tartom fénybe majd lehajtom
malomfalnál patakparton
………………………………..
12
Patakon, tavon s tavirózsán naponta körbe
ért a fény a kőhíd íveit megkettőzve,
a szögletes falak az árnyukat pedig
a vízen szellőre reszketik.
A régi malomnál sétánk erre vitt,
fölöttünk kíváncsi szomorúfüzek
hajtották felénk le fejüket.
……………………………………..
16
Cézanne: Malom a folyón
Kékeszöld vizét zubogtatja szakadatlan a gát.
A házfal és tükörárnya egyetlen hasáb.
Légben mohos lapátok szórta ezer csöpp
épít boltozatot, a kupola is kékeszöld.
Finom párába mártja fejét feszesen a fa,
s nem reszket meg a lenti tótágasa.
Domború földtől sincs homorú külön-ég.
Mindent egybeforgat a malomkerék.
……………………………………….
19
(Gustav Klimt szellemének)
Alkony-aranyban úszik az őszi városka,
mintha a nyárban ellobbant ezerjófüvek
gyúlnának újra Diszel felé sorra,
Kis-tóban halak úgy aranyozzák pénzüket,
a Nagy-tó minden szökőkút-sugara pedig
kibomló hajadból a Napért irigykedik,
s ha Pallasz Athéné látna most minket,
ölthetné e felfénylő békalencse-inget.
Vonat kígyóz túl a Szent György-hegyen,
rőten, akárha futórózsák, a sínek izzanak,
s Te a Vasudvar előtt is fogod kezem
míg ámuljuk a kovácsolt akantuszokat.
Malom csikordul bele az álmomba.
Elúszom könnyű kendődbe gyolcsolódva.